Aggófű
Afrikában, Mexikóban honos növény.
Bőséges locsolás mellett szártagjai gyorsan és hosszúra nőnek. A henger alakú pozsgás szár friss hajtásain hozza mutatós leveleit. Halványsárga virágai ősszel nyílnak.
Tenyészhely: teljes napsütésben állhat nyáron és nagyon világos helyen télen, mivel növekedése inkább az őszi-téli hónapokra esik. Nyáron a szabadban is állhat esőtől védett helyen; elbírja a 25-28°C-ot is. Télen elegendő 15°C-on tartani.
Gondozás: öntözni nyáron kevésbé szükséges (egyszer hetente), ősztől kezdve viszont, mikor levelei kihajtanak, 3-4 naponként kaphat vizet, vagy amikor látjuk, hogy levélkéi lankadnak. Ezért is szükséges a nagyon világos tenyészhely számára ilyenkor, különben hajtásai elvékonyodnak.
Átültetni tavasszal kell, ha a gyökerek túlnőtték a cserepet, ez viszont ritkán fordul elő: 2-3 évenként.
Tápanyagot csak ha feltétlenül akarunk, adjunk neki,kaktuszoknak való tápoldatot használjunk.
Növényvédelem: eléggé szívós növény.
Szaporítás: tősarjakkal, vagy szárdugványokkal szaporíthatjuk - rendkívül könnyen. A tősarjakat egyszerűen leválasztjuk az anyanövényről, mivel gyökereik már vannak. A magasra nőtt Senecióról egy "szárízt" levágunk (megfigyelhetjük, hogy ízenként növekedik, minden évben egy újabbal), ezt elültetjük kaktuszföldbe és pár hétig gyengén öntözzük. Mielőtt a dugványt elültetnénk, hagyjuk egy-két napig száradni.
Mikor az első levélkék kihajtanak a szár tetején, kissé bátrabban lehet már öntözni, ez annak a jele, hogy a növény begyökeresedett.
Ha esetleg gyűjtő vagy, vagy érdekel a növény, nálam egészévben beszerezheted.
|
egyáltalán nem honos Mexikóban! Dél-Afrikában, Fokföldön honos, vakamint Indiába betelepített növény