Ez a poszt nem fog szólni most nemes virágokról, kizárólag a Kelemen-havasok erdőségeiben élő vad növényekről. Ezen a nyáron, egy távolabbi részén volt szerencsém járni Romániának. Mivel erdészeti vállalatnál dolgozom, azért az egy hét, amit Bukovinában töltöttem némi természetjárást is hozott magával nem csekély örömömre. Begyűjtöttem pár képet egy két növényről, amely mellett nem tudtam csak úgy elmenni. Jó volt ott lenni és közelebbről átérezni a hegyek nagyságát, különösen a Rareu fenséges kúpját, ami a maga 1.653 méterével magaslik ki a többi hegy hullámvonalából, jó volt érezni az erdők illatát, látni a pláj virágait.

"Nem oda születtem a hegyek közé nem oda való vagyok, mégis oda vágyom." Várkonyi László

A Kelemen-havasok erdőségeit az UNESCO bioszféra-rezervátummá valamint természetvédelmi területté nyilvánította.

Nagyon gazdag és változatos növénytakarókkal találkoztunk a különböző természetvédelmi területeken.

Wass Albert könyvei egyre csak erősítették bennem ezt az érzést, könyveit olvasva szerettem meg igazán a természetet, az erdőt.

A Kelemen-havasok számos értékes természeti ritkaságban gazdag, de sajnos eredményes természetvédelemről nem beszélhetünk. Papíron védettnek minősül a cirbolyafenyő állomány, a Tizenkét Apostol sziklaalakzatai valamint a Poiana Stampei-i mohás mocsár.

Slătioarai ősfenyves (Codrul secular Slătioara, Stulpicani) évszázadok óta érintetlen buja őserdő, nem ritkák a 400-500 éves famatuzsálemek sem.